párnát szorongatok
néha megeszem
más is párnát szorongat
néha megeszi
az ő párnája pöttyös
a hóesésbe is ezeket a pöttyöket képzelem
ahogy lassan egybefolynak
és az lesz belőlük ami lassan hömpölyög
magába foglalva azt az értelmet
amit a kézírás ad a szövegnek
mert aki egyedi az belebeszél a párnájába
és lassan lenyalogatja a pöttyöket róla
majd arról mormog
hogy égetik a nyelvét
minden csak kontextusban érvényes
szentistvántelep december 12. 15 óra 44 perc
szentendre felé induló hév
visszaszámolok a harmadik kocsitól
ennyibe talán beleférnének a szavak
ha egyesével kihúzogatnám őket a párnából
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése