de most már tényleg alszol.
A légzésedből és a szívverésedből tudom.
Alacsony felbontású tájakon jársz.
Ennek az álmodnak nincs arca és nincs alakja,
de annyiszor riadtam fel rá,
hogy már a sötétben kitapogatva is könnyen felismerem
érdes, pixelesedő felületét.
Szemgolyód mozgása metronóm
vagy ablaktörlő lapát,
de nem akarom hallani a hozzá tartozó zenét,
nem akarok abban az esőben vezetni,
ahol állatok ugorhatnak az útra,
az ígéretek pedig biztonsági öv nélkül ülnek mellettem,
és a fékezéstől a szélvédőn repülnének ki.
Nem akarok ott lenni,
mikor lekapcsolják őket a lélegeztetőgépről.
Engem csak a tisztázatlan pontok érdekelnek
emelkedés és zuhanás,
molekulák és élet,
ébrenlét és egy menekülő,
párosujjú patás csorda pánikja között.
Dékány Dávid (1988-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése