nem fehér sötétkék pöttyöket
a kezed figyeltem mennyire megöregedett
ez most egy ötvenéves hóesés lesz
mint a szár nélküli kottafejek
körül az üres mező
olyanok az igazi istentől eredő pelyhek –
mondtam te szakadatlan róttad a
néma hangközökbe a hóviharokat.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése