a hang, a megszületni vágyó éhség,
a reszketés, és a borzalom.
Te vagy a megtestesülés,
az égre kifeszített repülés;
a ráncokban kisimult aggodalom.
Te vagy a nyugtalan létezés,
a tükröket szétfeszítő emlékezés;
a mindent megsemmisítő akarom.
Te vagy a béke, vállad a nyugalom.
Te vagy a kő: anyagod anyagom.
Veled vagyok egész – hozzád tartozom.
Erdei Anna (2003-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése