Nagy Terka: Eső után

Most bennem
eső után van.
Forróság volt,
arra esett.
Fullad,
liheg a meleg füvek szíve,
szuszog.

Fellélegeznek.
Lehanyatlanak.
Elcsúszik rajtuk a fény,
ragyog.

Meleg sárga pára
lengi be
vég nélküli
levegővételek.

Védtelen
áttetsző buborék
kacsint az égre,
kékre remélte,
de szürke ruhája foltja
szúrja a szemét...

Eső után van
bennem,
sárrá vált
porhanyos út
ered benn.
Erdei csendélet,
ezernyi csenddé
lett,
a megriadt dallam
odúba bújt.

Itt a végtelen
mindig eső utáni tájban,
nem eshet soha,
mindig eső után van.

Egyszerre hiány és remény.

Nagy Terka (1987-)