Nem nyúlok hozzád csak nézem, hogy alszol…
Mindened békés, gyönyörű
Tarkód finom bőrére tincset kanyarít egy forgó
Apró remegések jelzik álmodat.
Álmodom én is, hogy ez a nagy mocorgó
élet egy része az enyém
Boldog szeretkezésbe fulladó óvatosság
kereshet bennünk menedéket.
Félek tőled, akkor is, ha kívánlak, szeretlek
Félve ébresztem a hatalmat, mely összetörhet
Bizalmam minden pillanata imádság.
Bőröm felmelegszik leheleted alatt,
elfelejtem a szavakat
és ez a tökéletes odaadás,
a tudat, hogy szeretlek
csendben könnyeket csal a szemembe.
Csak most eszmélek rá mennyire boldog vagyok,
hogy élsz.
Wohner Dóra (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése