Krusovszky Dénes: Minden tükör

Zokogni sem, törni-zúzni még kevésbé,
a kettő között félúton robbant le velünk valami,
        a boldog tájak mind egyformák,
        de a boldogtalanok is,
                tulajdonképpen nem léteznek tájak,
                ez csak az emberi képzelet műve,
                értelmet keresni mindig,
                elrendezettséget az elhelyezkedésben,
amint gondolkodni kezdek rajta,
tévedek,
de hiszen a tévedéshez való jogom
én magam vagyok,
        lecsapolt láp,
        szabályozott folyó,
        az összes megmászott hegycsúcs,
                hazugság az ősi rend is,
        az ember nélküli világ
        csupán az emberi fantáziát izgatja,
                egy korhadt fatörzs, folyami kavics,
                a vágóhídi lovak nyerítése,
                az éjszakánként ránk zuhanó
                szurkosfekete égbolt,
        minden tükör,
elviselhetetlen, hogy folyton
önmagunkat kell nézni.

Krusovszky Dénes (1982-)