Kövek morajlása kísért át a hegyeken
és gyökerek susogása igazított útba,
ha kellett. Mindent hátrahagytál,
csak a föld énekét mondod még most
is makacsul magadénak. Saját idegen
hangod hallod ki belőle visszamenőleg.
Szavak nélkül mész tovább innen is,
alig várod, hogy végre magadra hagyjanak.
Molnár Illés (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése