kétszeresen számítanak.
Emlékektől nyirkos falak,
szájból kiforduló falat,
ráncosra ölelt paplanok.
Egy hónapot kéne várni,
mégis mintha kettő volna.
Légy kortyolhat így a borba –
képmásában fuldokolva
hogy tudná szárnyát kitárni?
Dávid Ádám (1985-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése