egyedül ért az éjszaka.
Mögöttem városok, hidak.
Orromban szivarfüst szaga.
Csak Pannimat kerestem én,
ki elhagyott egy hajnalon.
Üres az ágy az ő felén.
A rozs beszédét hallgatom.
Emlékszem, furcsa este volt.
Jamesonék aranya festett
zsíros arcokra torz mosolyt.
Panni még egy kör felest vett.
Szoknyáját feltűrte. Combja
fehér volt, lágy, mint a sörhab.
Hold néz a temetődombra.
“A whiskeyből még egy kört adj.”
Leült mellénk Elmer Jacobs.
“Igyunk” – aszongya –, “igyunk még!”
“Te földbe mész, te lógni fogsz.”
Nem láttam ilyen vigyort rég.
Rendeltem akkor egy Guinnesst,
és megsötétült a vérem.
Éreztem tompa, fémes ízt.
Fém villant Jacobs kezében.
Azt a villanást én többé
már soha el nem feledem.
Panni fejében egy töltény.
Négy lőtt seb Jacobs Elmeren.
Egy rozsföld mellett, őszi nap,
egyedül ért az éjszaka.
Mögöttem városok, hidak.
Orromban szivarfüst szaga.
Csak Pannimra gondoltam ott,
ki elhagyott egy hajnalon.
Nem alszom ágyban. Ő halott.
A rozs beszédét hallgatom.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése