rálátni a mozgolódó város lomha folyójára,
ide minden napszakban beárad a napfény,
éjjelente ujjbegynyire van csak a csillagos ég.
A rendeléseket a lobbiboy hozza föl a lifttel,
borravalóval zsebében szó nélkül távozik,
én a kilincs nélküli üvegfelület mögött ülve
szívom cigarettáimat, halkan hiányzik a szél
vagy egy kéz, hogy belekapna hajamba.
Innen látni az egészet, pedig nincs is illata,
innen én vagyok isten, pedig még meg sem haltam.
Jaj, az a reggel, amelyiken észrevettem:
hiányoznak az alattam lévő emeletek;
csak a kedvező áramlatok miatt lehetek még.
Hecker Héla (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése