Fáradtan pöfékelnek a nyárnak,
és mint kényelmes, lassú madarak,
a fejük fölött átbukó nap alatt
nyújtózkodva átcammognak az őszbe.
Ahol ő lakik, ott már nem él senki.
És már csak a kattogásból sejti,
hogy még életben van, és voltak ott
még átutazó, őszbe vontatott
vonatrajok a napfényben körözve.
Nyerges Gábor Ádám (1989-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése