Aimee Saig: Elég(ia)

Nagy szavak? Nincsenek. Kicsik sem.
Az igazi gyász mély. Leginkább hallgatag.
Csak kulcsok vannak, túl sok is, idegenné
lett ajtókhoz, s valami ősharag. Tárgya nincs,
nem oldja semmi. Csak kulcs. Az van. Meg ajtók,
amiken bemenni… ehh. És kín, és vigyor,
míg a szív szakad. No, meg új nap, mi alatt - mondják -
nincsen új már. Helyes. Ami volt - így marad.

Megszokom majd. Tudom. Megszokni semmi.
Érezni. Na. Az. Folyton keserűt nyelni,
és az a millió, őrjítő gondolat, hogy ugorj elé! Ki!
Le! Vágd fel! Nyeld le! Idd meg! Iktasd ki magadat…!
A jövőnek nincs képe immár, tehát én,
úgy tűnik, kép-telen vagyok. Tavasz,
meg ibolyák, meg színesre lobbant párok… jajj…
Ti! Élők! Hagyjatok… Hagyjatok!