szemem lehunyva eljövök, felnézek.
én rég tudom, nincs vége semminek,
és nem takarja el sebét se föld, se ég, azért.
nem tudhatod, mit rejt a szürke, kék.
ki húzott el mérőzsinórt az űr felett,
ki rakta le két vég között szegletkövét,
a tenger forrását ki érintette meg,
hogy működésbe lépjen minden este
kutya és macska, szél, eső, leviatán,
százezer év, pokolpillangó játszó teste,
ahogy szagolgatják, harapják egymást
a hajnalok. és félj. mert hátravan még ezután
ezer halál, szülés, vérző cseresznye.
de mondtam már, hogy nem fogok fejvesztve
megfogni semmi nekem szánt mostvagysohát.
Horváth Benji (1988-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése