lehet hogy tényleg meg kell
menteni magamtól engem
ki tudná jobban mint te
mosolyogsz és csöndben leaggatod
a hátamról az évek óta cipelt terheket
mert nem hiszed el
hogy azok tartanak egyben
és én is mosolygok
és kicsit sírok a hálás megkönnyebbüléstől
aztán éjjel halkan hogy fel ne ébredj
újabb csigolyát kapcsolok le a gerincemről
és nem magyarázkodom
amikor a testtartásom miatt nyaggatsz
és azt sem mesélem el
mi lesz azokkal az afrikai nőkkel
akiknek a nyakáról
leoldják azt a sok aranygyűrűt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése