lehet hogy tényleg meg kell
menteni magamtól engem
ki tudná jobban mint te
mosolyogsz és csöndben leaggatod
a hátamról az évek óta cipelt terheket
mert nem hiszed el
hogy azok tartanak egyben
és én is mosolygok
és kicsit sírok a hálás megkönnyebbüléstől
aztán éjjel halkan hogy fel ne ébredj
újabb csigolyát kapcsolok le a gerincemről
és nem magyarázkodom
amikor a testtartásom miatt nyaggatsz
és azt sem mesélem el
mi lesz azokkal az afrikai nőkkel
akiknek a nyakáról
leoldják azt a sok aranygyűrűt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése