lehet hogy tényleg meg kell
menteni magamtól engem
ki tudná jobban mint te
mosolyogsz és csöndben leaggatod
a hátamról az évek óta cipelt terheket
mert nem hiszed el
hogy azok tartanak egyben
és én is mosolygok
és kicsit sírok a hálás megkönnyebbüléstől
aztán éjjel halkan hogy fel ne ébredj
újabb csigolyát kapcsolok le a gerincemről
és nem magyarázkodom
amikor a testtartásom miatt nyaggatsz
és azt sem mesélem el
mi lesz azokkal az afrikai nőkkel
akiknek a nyakáról
leoldják azt a sok aranygyűrűt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése