lehet hogy tényleg meg kell
menteni magamtól engem
ki tudná jobban mint te
mosolyogsz és csöndben leaggatod
a hátamról az évek óta cipelt terheket
mert nem hiszed el
hogy azok tartanak egyben
és én is mosolygok
és kicsit sírok a hálás megkönnyebbüléstől
aztán éjjel halkan hogy fel ne ébredj
újabb csigolyát kapcsolok le a gerincemről
és nem magyarázkodom
amikor a testtartásom miatt nyaggatsz
és azt sem mesélem el
mi lesz azokkal az afrikai nőkkel
akiknek a nyakáról
leoldják azt a sok aranygyűrűt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése