az évgyűrűkön egyetlen perc se fér át
nem dalolnak a fák két törzsön az élet horzsolása
túlnő az éjszakán
a fénytelen csöndben a keskeny
égre csurogni kezd a menny borostyánja
egy nagy fekete madár mintha most fordulna vissza
az ég alól az utolsó csöppet is fölissza
míg isten vékony fényt csókol minden halvány vesszőre
ebben a halhatatlan barna esőben
kirajzolódhat a lombok átmérője
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése