Pesti Daniella: Egyszerű dal

nem tudtál betelni
s megőrülni se volt már kedvem
a körben maradtál és lassan
magam is elfeledtem

átlátszó üveg-üresség kínja ez
vagy egymásnak fordított tükrök végtelenje
zavar a tisztaságban
a minden magától szabad sem lehetne

mindig csak valamire
vágyaim szétszáguldanak
villámok rezegnek nélkülük és velük
és megrendülten a magvam marad

mint édes gyermekét úgy őriz a bánat
meg-megül paplanján: a szívemen
gyötörlek de
nem gyötörlek szívesen

tartalak némán tartalak haraggal
kétségek ölébe esetten
fáradt bizalommal éber nyugalommal
gyöngéd és vigyázó kezekkel

állj a fénybe s én elrejtőzöm addig
rejtőzz el jól s a fénybe állok
hol nincsen tolakodás
ott nem kellenek határok

de fontold meg jól hol nincsen határ
hogyan is érinthetlek
volt ami volt és vagyok aki vagyok:
visszaadom az egyetlennek