gésalábam volt és kékruhám.
megcsókolt,
elvitt a tengerpartra.
egyszerre világítótorony lett belőlem
s a mágus később elmondta
-simogatott, becézett közben-
hogy a repülőszőnyegen
rajtakapta a napsugarakat
amint megcsillannak a vállamon,
s míg vegykonyhájában
a csillanást keverte
a parton hagyott
hogy éjjel-nappal láthassam a tengert.
kevélyen kértem aztán
hadd legyen belőlem unikornis
ő pedig megcsinálta a varázslatot.
megöltem minden lovát
de a mágus nem haragudott.
aztán madárként megszöktem tőle.
s ő máig
édesen gyönyörködik a légben
hol egykor röptömet látta.
Borsai Szandra (1991-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése