ők fentről figyelik, ki az a falnak
dőlve, cigarettafüstje halványlila
fellegek. a csóré utcán csak kopogás
marad belőlem. arcom átmerül a feledésbe,
félig bátyám, másik része se én vagyok,
a holdfény és utcalámpa kibogozhatatlan.
önszántamból mászok vissza a toronyba,
bármikor írásba adom: a királyfi mellől félúton
leszálltam, a kötélhágcsó ott lengett még az ablakon.
Csepcsányi Éva (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése