az esőt a fák levélhegyén is gömbbé gyűrted
ha kint és bent egyensúlyt teremtene
mindjárt lecsöppennek
fölszárad-e a táj vagy tényleg az a
néhány fűszál marad nedves
a sáros lábujjhegyek vége
amit később koszolnánk össze
utoljára rajzolnak körénk a fények
hogy el vagyunk veszve.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése