mint rejtett hibát.
minden kattogással az idő verssé érett:
az ősz az utcasarkok körül lopakodik, zsebre vágott kézzel.
gesztenyéket az ósdi lapok tölcsérébe. a lombok csalása diadalmaskodott.
a gesztenyék, még mindig forrón, éhes torokkal találkoztak,
az újságok a szélnél hatalmasabb, a tűznél hatalmasabb erőre várakoztak.
várták azt a kezet, amely felemeli őket, mintha a világ minden sóvárgása
mindössze három hatalmasba tömörült volna, az összekötözött
dolgok régi újságaival:
összegyűrni az újságokat, majd a cipőbe gyömöszölni, míg a láb hiányzik,
sapkát hajtogatni az újságokból, és elküldeni a szobafestőknek.
az egyik sapkát, lehetőleg a legnagyobbat, a hajóra küldeni,
amelyet egy valótlan gyerek leúsztat a patakon egy olyan országba,
ahol az isten nem végtelen, hanem néma. és nincs semmi. semmi
a vasárnapokon kívül.
Orcsik Roland fordítása
Marko Pogačar (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése