Kopriva Nikolett: Egy szekrény tartalma

Lassan a szekrénybe zártam mindent:
az elküldetlen leveleket;
a bakelitlemezeket;
a sárguló futónövényt;
vonyító kutyám, amint a csillagokat nézi;
a pillanatot, mikor boszorkányok
állják körül az ágyam;
a nagy fűzfát, aki egész életében ígért,
majd eldőlt;
Ginsberg üvöltését;
Ras Mohammedet;
a gardróbban rekedt molyokat;
napfényben sem nyíló tulipánjaim,
a hernyókat a vadalmafa alól,
amik erőlködtek, de nem tudtak
lepkévé változni;
útlevelet;
halálfélelmet;
szavaim részegen;
elveszett kulcsaim;
téged, amint kérded: Szóval?;
az ablaküveg közé ragadt szellemeket;
szentjánosbogarak foszforeszkáló,
csillogó fényeit.

Duzzad a szekrény, fehéren vibrál a sarokban,
ismeretlen szavakat visszhangoz,
és én nem merek visszaszólni.

Kopriva Nikolett (1996-)