egymásra hunyorognak.
Szemükben káprázik a délután.
Megszegnek egy esküt,
elfutnak egymás elől.
Azután még évekig vizsgálják
arcukat a tükörben,
a ráncokat és sebhelyeket,
az ígéretek nyomait.
Takács Nándor (1983-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Murányi Zita: hajnali háromkor
hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mi...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése