az engem egy vedlő platán
törzséhez. Néptelen,
kifeszített tisztás
a küllők között, és tenyerek,
hasak, szinte állati
karcsúságú nyak. Mint
egy őz, amit ágakká
húztak szét. Gondolni,
ha muszáj, teli tüdőből,
a szavak mögé.
A térre, a megengedőre,
az ágak köztire.
A láthatatlanra, ahogy
a szél cibálja.
Sirokai Mátyás (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése