mert nem tudom azt mondani,
amit akarok.
ha behunyom a szemem,
és erősen azt képzelem,
hogy egyedül vagyok,
akkor megint hallgatok.
délután kimentem a rétre,
és megint sáros lett minden,
mert itt mindig esik,
és mindig hideg van.
pont annyira vagyok messze,
hogy azt képzelem egyedül vagyok,
és megint hallgatok.
amikor felkapcsolják az utcán a lámpákat,
egyszerre lesz sötétebb.
azóta nyitva felejtettem a szemem,
és magamban beszélek.
Győrfi Kata (1992-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése