de a fákban szétfut az ősz
a szív de kopasz ma a vágy de kopár
a lugasban szunnyad a csősz
és alszik az asztal a szék és az ágy is
horkol a hűtőszekrény
durmol a dunyha a párna a lámpa
fákat ölel meg a repkény
alszik a szappan a törölköző és
alszik a könyvespolc is
szunnyad a képkeret alvad a festék
alszik a krumpli a gyorsrizs
s már alszik a tejmaradék a pohár
fenekén és alszik a tévé
egyedül egy gépkocsi ébred az éjben
a szembe’ lakó szomszédé
köhögve pihen meg a vízvezeték
már alszik a vécétartály
alszik a kád a tükör és a fogkrém
szunnyad a fogkefe balján
és alszik a szájban a víg nevetés
és szunnyad a szemben a látvány
a tőzsdén alszik a sok sunyi részvény
alszik a szép bankárlány
alszik a boltban a polc és a pénztár
húsok a hentespultban
álomba merülnek a tegnapi csínyek
és szétolvadnak a múltban
alszik a vérkép szunnyad a lázlap
spirálban alszik a gén is
alszik az internetben sok bit
aludjunk hát te is én is
mint végül elalszik a tejben az édes
pasztörizált anya-íz
mint télen alusznak a medvemamák
oly lassú szívdobogással
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése