Engem most kell, hogy szeress!
Szeretném magammal vinni a hajad,
s illatodat arcomon
az ősz nehéz párái ellen.
Nekem semmim sincsen,
csak a mutatványos mosolyok
mögötti, megkéselt reményeim.
Téged sejtelek már az októberi, rézsútos esőben is,
minden öngyilkos gesztenyeszemben
a te hitedet hiszem.
A szeretők legszabadabb szemei is
nyitva felejtődnek a kopaszra borotvált fákon,
a csontig csupaszító időn,
mintha középen állnék, s minden égtáj
felől egyszerre fújna a szél.
Engem most, most kell, hogy szeress,
mert sosem tudnék elbúcsúzni tőled.
Csillag Tamás (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése