akiket más országokban szeretett, közép-európai szűk utcák savanyú
esős reggeleire, cigiszagú ruhatárak kongására, születéstől
meghatározott melankóliára. Ha ez egy film lenne, itt érne véget.
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly
között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista.
De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon
fázik és egyedül megy színházba. Hetekig idegen érzést vakar
a tenyeréről, csúnya üléshuzatokba fojtja kényszerült akcentusát,
jövevényszavakkal vigasztalódik. Mindenkihez ragaszkodik, akiben
felfedezhetőt talál, ugyanolyan lányokban csalódik. Elkerülhetetlen,
kínos találkozás lesz minden hazaút S. közép-európai petyhüdt
városába. A hegyekből mindig több marad majd mögötte, és S.
minden fülzúgásban a tengerre gondol.
Nagy Anna (2001-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése