az előkertben, s az elnehezült
rózsaágakat. Egy férfi és egy nő
jött az utcán. Kerítés mögül néztem
őket, mint a rab.
Ruhájuk a testükhöz tapadt,
el vannak ázva, boldogok.
A mélyből jöttek elő, és most
mennek vissza a mélybe.
Csigák és giliszták menekültek
a felázott földről a betonszegélyre.
Felizzó cigarettaparázs,
életlen csillagok.
Fénylő, nyálkás vonalak az égen.
Kifújtam a füstöt. Nagy eső volt.
Attól féltem, megfulladok.
Itthon vagyok, nincsen hová
mennem. Nem akarok.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése