Egy tévé van a képen, nem nehéz
elképzelni hasonlót, fekete-fehér
szemcsés képernyő, adás helyett
sötétség és világosság harca,
erős kép és ismerős helyzet,
sokat néztem ezt annak idején
– talán megvolt ennek is az ideje.
Mindenesetre ismerős, hisz
sorsunk is engedelmes, mint egy tévé,
nem nehéz hozzáképzelni
a könnyű zúgást se, mint egy esőét,
amit a mosoda kirakatában ülve néz,
néz az ember, nem lévén olvasnivalója,
csak várva, hogy majd kitisztul minden.
Tiszta legyen.
Simon Márton (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése