tovább emlékszem rá,
ahogy tarkódhoz simult a fény.
Súrlófény − jutott eszembe, mikor
az üres csészéket egymásba tettem;
mint a repülők kondenzcsíkja,
egy ideig még sejteni a helyét.
Szamárvezető az emlékezet,
követi a szó, a szem, a kéz,
csigolyák, egymásba tett
csészék oszlopán, vagy
mintha bőrödön, húzkodom
ujjam az ágyneműn, ahogy hűl,
bizonytalanodik minden mozdulat.
Ughy Szabina (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése