lábam hajlik, kabátom
szélben, lépésem könnyű,
elvétem, a padok fölszállnak,
légben kavarog a szálka,
dőlök deszkának, erezete
pattan, az ég sötét és
kékülőben, rohanok át
a parkon, oldalt halványuló,
sárga autók, késő délután
álmossága, az irányokat
sem érzem, mindenütt
fehér sodrás, évek óta
kristályos ablaktáblák
felettem, jeges szél jár
le s föl a torkomban,
aki szembe jön, elmosódik,
arca megnyúlik, teste
szalag röptében.
Kerber Balázs (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése