vagy jól ismert panelek honolása benned –
mindegy. Fényleheletnyi érkezésed átszövi
a levegőt. Arcodra ül a változás vissza-
fordíthatatlan ráncreakciója, majd a szavak,
a nyál, a perisztaltikus mozgás. Rugózik benned
az élet sava. Kint a közömbös viasz, a vétlen
oldódás, ahonnan beszűrődik s rád vetül
a megismételhetetlen eszmélet. Ismerned
kellene a zuhanást, és a huzatos pontokat,
amiket összeköt. Hogyan lettél magasságból
mélység, valaki maradandó sérülése?
Taizs Gergő (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése