a nyár csókjaiból szinte semmi
sem maradt csak néhány szép
de rosszul exponált pillanat
édes gyümölcsöktől roskadozó
teríték mint egy barokk festmény
kontúrja a füstszürke enyészet ami
átölel akár a hajnali pára a málló földet
tűnődés hogy mi az idő
és hol vagyunk elrejtve benne
minden összefügg
és mégis
semmi nem köt össze
a félhomályban
mohával belepett csend
hajnalodik
megáll a világ
egy percre
az ősz éneke
hallható hulló
falevelekben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése