elfelé, de úgy hiszi, valamihez most
mégis közelebb lehet jutni. Az ősz kiült
már a közeli fák ágaira, sápadt levél
tapad a nyirkos beton felszínéhez, mintha
odaszögelték volna. A barna szag sem mozdítja,
csak az emlékeket csalja elő, ebből tudja,
hogy nem először járhat itt. Aztán lassan
eszébe jut a hazafelé vezető út is, a sárga
zörgésből pedig kihallani már néhány
keresett szót; miért nem emlékszem semmire,
majd tovább koptatja az évszakot,
a reggeli köd megül a felejtés árkaiban,
hátha eszébe jut
egy térkép is, ami ezentúl mindig
otthon tartaná.
Mizsur Dániel (1991-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése