2023. október 31., kedd

Bukovenszki-Nagy Eszter: Mozaik

Úgy illeszkednek egymáshoz a szavak,
mint a gyöngyházfényű csempeszilánkok.
Néha absztraktnak és abszurdnak tűnhet
neked, amit mondok, érthetetlen,
mint a mozaik hullámos széle,
közte a gumiszerű, cementszínű fugával
– annak is kiválaszthatjuk a színét
pedig ha jól csinálják, alig látszik,
csak összetart.
De ha messzebbről nézed,
felfedezhető a minta, a rend,
a titkosírás megfejtése.

Bukovenszki-Nagy Eszter (1987-)

2023. október 30., hétfő

Bék Timur: Bolygótűz

Átfordult a másik oldalára,
kényelemre nyújtva zsibbadásait.
Hegyvonulatoktól fájt a válla,
és fájdalmon túl mi mást találna itt?

Mintha nyártól dongó rengetegben
hidegkék vizű tengerszembe lépne,
elme-elmerülve, önfeledten
belefordult a holdtalan sötétbe.

Bocsássatok meg, próbáltam, de nem ment,
megszépíteni a szépíthetetlent,
lidércfényből szerezni lángot,

kitágítani hűlt ereinket.
Ahogy gombról tépik le az inget,
letépték róla a világot.


Bék Timur (1997-)

2023. október 29., vasárnap

Bálint Tamás: Lávsztori

III. rész: Komolyra fordítva a szót

37.

Kemény napok következtek, miközben
a hó is leesőben, bár meleg
mindig a levegő az ajka s köztem.
A holdfényben lebeg s szebb nem lehet
fehér sál, sapka arcán a keret
dércsípte piros bőrét eltakarva -,
az összes porcikája azt akarta.

38.

Tatjánának egy rövidke találka
elég volt, hogy az emlékezetes
vallomását Anyeginnek megírja,
ráhibázva: titkára érdemes.
Manapság módi csak a több pepecs,
időigényes a döntéshozás, s sok-
ba telnek a ki- és becsekkolások.

39.

A mi találkozónk sem így követte
a klasszikus sztorit, de nem vesz el,
bár más darab, maibbra hangszerelve:
ahol csak az tiéd, mit megeszel,
és amit adnak, mindent elveszel,
hol a gyengébb nem is igen és irtó
szexi és libabőrösen vadító.

40.

Hogy folytatásul mi lehet reális
már szinte csak énrajtam állana,
bár a viszontbelehabarodás is
ott a pakliban, amint fordul a
kocka s rezonál minden oldala
a történetnek: jöjjön a bohókás
édes-keserű összecsiszolódás.

41.

Közös lett a fogkrém, közös a szekrény,
s hogy lassan a pénztárca is közös,
amíg a dal végét hozná a refrén
(pislákol a remény: az örökös
kérdés a mosatlanról még ködös),
közös álomban cseresznyézve máris
arra ébredünk: közös lett az ágy is.

42.

A szám azért olyankor persze csendes,
amíg önmagától gazdára lel
a felmosórongy, a veder s a szennyes,
de máskor csivitel és megfelel
az összes terv, nem feledkezve el
az együtt töltött értékes időről,
amelyben test és lélek egyre dőzsöl.

43.

Felváltva érkeztek az összebújós
filmes esték és vacsoracsaták,
romantikus séták vagy épp a flúgos
bulik és fesztiválok. Odavág-
tunk - ha nem győzött épp a lustaság -
s a két feléről míg a gyertya átég,
kitartott a kacagás, móka, játék,

44.

autósmoziztunk lefóliázott
matt ablakokkal, majd másodnapon
keresve egy mezítlábas teázót
pihentünk - okkal - és bíztunk: vajon
azért nem untunk egymásra nagyon,
mert az együttlét szüntelen lefoglal?
S meglep egy csokibarna labradorral,

45.

akárcsak, ha ötszáz nyári nap férne
bele egy évbe, csillogó keret
lehetne az évfordulóhoz érve:
Szentpétervár adta a hátteret.
Utaztunk és voltunk - mérget vehet
bárki (Prága következett s Velence
tavasszal) - a szerencse két kegyence.

46.

Mikor természetben kirándulásról
van szó se megyünk a szomszédba, hogy
kivegyük a részünk a sátrazásból
s a túrazsákból. Bár a kedv is fogy,
ha közben az egészség meg lerogy',
de T. olyankor sem maradna távol,
kúrál s a lázam kezelve le ápol.

47.

Megtörtént persze az is rengetegszer,
hogy a megkezdett szinte gondolat
másik szájból ért véget, s mint a tenger
áradva nyert el újabb, fontosabb
mondatokat vagy épp alpontokat
a közösen megírt listánkba szőve
- s mindezt sziruppal vastagon leöntve.

48.

Ahogy félálomban mindenki érzi,
ha jobbik fele nézi éppen őt,
és e tekintet átjárja sebészi
pontossággal miközben testet ölt
a tapintat. Még elalvás előtt
hogy mi lesz a történet íve, tudtam,
jóban-rosszban, akárha Hollywoodban.

49.

Hiába nyugtat a totális összhang,
háttérben a rejtező részletek
s a lappangó kétely, melyre bár összank-
étot szerveznünk nem kell félnetek
jó lesz nézve a körülményeket.
A félelmekben elbuvó dilemma,
amelyre gyógymódot találni nem ma

50.

fogunk: a soros lépcsőfokra lépni
(eljegyzés, házasság és gyermekek)
a férfilétbe, még ha meg is éri,
fejest ugrani lazán nem lehet
(legénybucsút még hagyján, az mehet).
Össztűz zsarol, látatlanul kimondva,
minden mielőbb forduljon komolyra,

51.

ahogy a rémálomban utoléri
az embert a sánta felismerés:
megváltozik egy rész és megkisérli
átmenteni, hogy majd ne az egész
kerüljön tönkre, mégis egybenéz-
ve nem olyan egyértelmű a helyzet,
hogy összegében végül mibe telhet.

52.

Merjek felelősséget a nyakamra
emelni másokért, amíg saját
impotens orromig se látva tart a
sötétség s épp e témák tartanák
napirenden magát a félhomályt,
mitől talán a holnap is belészür-
külne a mába? Nagy döntés, nehéz ügy.

53.

A színes élet mindenképp befásul -
bízom, csupán rajtunk álló dolog,
tartsuk folyton szem előtt, tudomásul
- s tovább agyalni ezen sem fogok,
benyelnének az örvénylő sorok.
Nagy levegő és lánykérésre szánom
magam - a jobb láb máris a pedálon.

54.

Romantikusra véve a megoldást,
otthonra főztem, régi a recept,
a kedvence, cukkini töltve gombás
tejszines raguval. A tál felett
összekoccan a két pohár, melyet
legbecsesebb nedűmmel teletöltök
figyelve, közben rándul-e szemöldök.

55.

A válasza borítékolható volt,
az összeborulós vidám igen,
örömkönnyekbe lábadozva csókolt,
a jenki filmekben mint amilyen:
őszintén, tisztán és gyermekien.
Az érzelem felőlem is jelentős,
óriási a boldogság, de felhős.

56.

Miközben a kétség befészkelődött,
nehézkes a felülkerekedés,
szerencsére a hangsúly áttevődött
lassan a hétköznapjainkra és
segít a rutin, ha a hit kevés
s a vakolat repedni kezdne éppen,
nem pislogok szigszalaggal a kézben.

57.

Elűzve félelmeim, nyugtatólag
nem kutatom semminek az okát,
legyőz mindent az idő vagy utólag
saját magát, de ha mégsem, nohát,
felbontunk egy palack pinot noirt
vagy syraht, amit a pincében érek,
s ha nem lesz jobb, összeöntjük küvének.


Bálint Tamás (1985-)

2023. október 28., szombat

Bálint Tamás: Lávsztori

II. rész: Szemtől szemben



17.

A padoknál a Karolina téren,
a megbeszéltek szerint várva rá,
a felkavart levelek közt a szél e-
lől behúzódtam a nagy fák alá.
A titkot így ernyőként tartaná
meg a lombkorona a nyárutónak -
akár erre is foghatnám utólag.

18.

S felhő vetült a szürke kockakőre
közben: a mellékutcákból unott
kisemberek így küzdenek előre,
a színház fele két kocább futót
egy kutyás nyugdíjas is lefutott
a villamoshoz teperve, de persze
a sz*rt már nincsen összeszedni kedve.

19.

Balomon okkersárga szoknya libbent,
amelyre élénkülni tűnt a tér,
de inkább mégis szótlanul odébbment
gazdája, bár azért lemért kacér
kacsintásával. Hátha visszatér,
amíg izgalmamban is hangolatlan
végleg elmerülhetnék itt magamban.

20.

Szombat fél hat, a telefonra nézek,
talán ha tíz percet, tizenötöt
késett. Bár meg nem ölne még a méreg,
a kisördög csak belém költözött,
mikor egy alig-nesz vállam fölött
meglegyintett. És megszegik lehellet,
nincs, nem lehet hang pariban emellett:

21.

szemérmes angyal óriás szemekkel
néz rám mosolyogva, kiváncsian.
Hamar leesik, a B-terv már nem kell,
korábbi ötletem tovarian,
hogy közel a busz, ha rossz az iram,
nem érdekel, mit gondoltam először,
jöhetne egyből a következő kör.

22.

Már nem zavart a negyedóra késés,
közben a nap is végre kisütött,
- bár látszik lányos zavarom eléggé s
kevés a szó, érzem, mit megütök -
a fagyikra tértem, s hogy üditők
is vannak a teraszokon - habogtam -,
vagy sétáljunk a parki nyugalomban.

23.

És felüdült minden tőle, beülve
egy sörre ömlött folyamatosan
a szó felváltva belőlem s belőle,
mintha csak sikerülne pont olyan
módon azt a fonalat pontosan
továbbszőni, mely előtte egy percre
- szemrebbenés időnyi - nem esett le.

24.

Pedig nemegyszer láttam már fotókon,
de a való úgy múlt mindent felül,
mint egy tévelygő lövedéknyi ólom,
mely inkább odaüt, mint elkerül.
A megnyerő belső tort erre ül,
mi tovaterjedt a beszélgetésben,
tovább növelve megelégedésem.

25.

Kis blúzban volt, a haja vállra omló,
s arca csak annyira sminkmentesen,
hogy natúrnak ható legyen. Hasonló
taktikai eszköztár végtelen
áll készleten mind a két térfelen:
használjuk is hát, semmi akadálya,
semerre nem lejt legalább a pálya.

26
.

Megfordult néhány kör még a pohárban
s hoztam a formám - a kulcsfogalom:
mosoly és bólogatás, mint korábban
vagy épp most ím magam bemutatom.
(Ezúttal igyekeztem nagyon
figyelni rá, bár kiderül mi fontos
úgyis, s lassan már zárna be a pultos.)

27.

Szokásos a kapu előtti csókig
az összes esemény, majd búcsuzás,
ha nem egyéb, még valami kiforrik
idővel itt - érzem s e fix tudás-
nak birtokában minden szemhunyás
mögött őt vélem látni álmaimban -
s önáltatok is közben álnaívan.

28.

Hogy ne csak rólam essen szó, nem érve
a házam tisztán tartott elejét,
pár sor álljon itt, mi többet mesélne:
halk volt és óvatos, mert a fejét
párszor már átvágták (nekem elég
így egyelőre, bizakodva hátha
kinyílna a türelmes ápolásra),

29.

de csillogott a szeretetigénye
és adnikészsége szemeiből,
az értelem s szellemessége ténye
mutatta, lenne kire nézni föl
itt rajtam kívül is, mint két tükör -
de huss, jobb lenne inkább elcsituljak,
olyannyira ne tűnjek elfogultnak.

30.

Örült mindennek s nevetett kiváló
humorral, mely már szinte etalon,
és nem volt hálátlan, sem nagyravágyó,
plusz a "kellett a pénz fiatalon
autóra, házra és egy halom
másra" dolgok sem derültek ki róla
- bár minden vágyam így válna valóra.

31.

Kincs ez manapság, amikor harácsok
vagy óriásarcú nullemberek
sokan és a nagyobb hátsókra rácsók-
olások jellemzik a jellemet.
Szerencse, hogy mirajtunk nem lehet
nem észrevenni, a harmóniáról
mesélünk és egyéb sincs itt, mi átszól.

32.

Holott nem mondható, hogy könnyen olvadt
volna a félsz s a félszegség vele
(az elme még egy cseppet alkudozhat,
hogy egyből épp ne menjen bele),
de jó a vége s bejön eleve
a haveroknak - lecsekkolva fészen -
és a szülőknek is okés egészen.

33.

Amint randi követett randevúkat,
s hogy ikszedikszer is csupán szió
volt, ami osztályrészemre juthat,
maradt bennem pár csepp frusztráció:
azért nagyobb súlyt ráfektetni jó
lehetne - elvek? erkölcs? a fenéket,
a helyzet már alaposan megérett.

34.

Míg a derék szó szerint beadódott,
meg-megbántam viselkedésemet,
a könnyelműségem s a laza módot,
ingerelt is a lelkiismeret.
Hogy nem rajtam múlt, csak hálám lehet,
bár könnyű játéknak indult, de meglett:
s gazella teste mindeneste' tetszett.

35.

Hogy nekem is a világot jelentse
kellett egy kis fejfájás és idő,
s hogy nem mondott le rólam, csak szerencse:
ahogyan a gyomok közül kinő
a virág is, szépül minden minő
iramban írom, s ha valami nem jó
mégsem, majd átsegít rajta a merlot.

36.


Amint az a nagy könyvben meg van írva
karácsonyra már egy pár lett velem
(hivatalosan ez a narratíva),
s ha van, akkor ilyennek képzelem,
ahogy a távolbeli szerelem
a láthatáron észrevehetően,
de köröttünk is már megjelenőben.




Bálint Tamás (1985-)

2023. október 27., péntek

Bálint Tamás: Lávsztori



I. rész: A gondolat kimondva


1.

Tatjána Drága! – ha meg nem haragszol,
a mailem akár így is kezdhetem,
idővel elválik, mennyire passzol
a történetbe. Vagy csak vélelem,
de a továbbra várni képtelen
vagyok, ahogyan behálózva rendre
egymást kerülgetjük itt társkeresve.

2.

Néhány rövid korábbi üzenetre
gondolva, és olvasva az adat-
lapod, olybá tűnik, hogy a szerencse
megtaláltatott végre általad,
és egy olyan finom hölgyet mutat
be, aki imádja az irodalmat,
s zenéből is a minőségre hallgat.

3.

Érdeklődésünk egy irányba indul
majd’ szinte minden téren, és rokon
az első lépések kétségein túl
is, elrágódhat közös álmokon.
A szétszórtságomról az izgalom
tehet, itt kell a levelet lezárni
és várni, válaszként jöhet akármi;

4.


befejezem hát s várom tűkön ülve,
hogy visszajelezz, üdvözlettel, A.
Hasonló üzenet lett még kiküldve
két-három címre, nem lehet soha-
sem tudni, majd kinél mi jön be, s ha
megfelelő merítésű a próba,
nem eshetek székek közé a porba.

5.

Az vesse az első követ, ki szentül
hiszi magáról, egy valódi szent,
s szerepét akár éveken keresztül
is hozza – ez akármit is jelent.
Nem kell folyton szerepelnie fent
homlokunkon az összes gondolatnak,
néha jobb, ha szavak nélkül maradnak.

6.

S idő nélkül a továbbgondolásra,
az alkotó riad, a gép jelez,
világít is, világosan, hogy lássa,
új üzenet jött: Folytasd, érdekelsz.
Hűvösen indul, de jó vége lesz,
hiszem, ha már mindkét fél kesztyüt ölt föl,
és írom is a választ lendületből.

7.

Kedves! Azonnal, ahogyan szeretnéd :o)
Örülök módfelett, hogy egyezik
a nézetünk, néhány olyan szeletkét
magamból még megosztanék, melyik
kedvedre való. Elegen teszik
a szépet így, elnézhető minálunk
is, hogy kitűnjön, igazán találunk.

8.

Akármely felmerülő téma, kérdés
esetén a recept egy nagy mosoly,
ugyanakkor a teljes egyetértés –
ahogy egy ismerősöm mondja, s oly
sikerrel alkalmazza, hogy komoly
elismerésre érdemes. S nem téved,
sokakban ilyen egyszerű a képlet.

9.

A természetet például imádom,
a tartalmas kirándulásokat,
s szintén nem spórolok a sportoláson,
bár azért befigyel egy kis pocak,
megvannak a vízszintes vonalak
ugyan a kockahasból – és a fr*ncba,
tán zsíros a hajam is, mintha raszta.

10.

Na persze mindezt nem írom le mailbe,
csak amire harapnak a csajok,
csupán amennyit válaszul remélne,
vigyázok arra, miket mondhatok.
A villámtámadás híve vagyok,
majd aztán a célegyenesbe érve,
bízom, már nem fog fordulni az érme.

11.

Türelmes is lennék, sok jómodorral,
erre bizonyíték ez a levél,
s dicsérhetem magam megannyi szóval,
mi egy gyomorba egyszerre befér.
A jó pap is hazafelé beszél,
nem igény a plusz szenny, mocsok, satöbbik,
van elég, ami egyből szembeötlik.

12.

Megtudnám apró hibáid is szokni,
hisz az én szekrényemben is lapul
elvétve néhány lyukas sarku zokni –
s folytatom, míg az olvasóra hull
az unalom leple e ravaszul
előadott színjátéktól, habár csak
tolmácsa vagyok pár ilyen tanácsnak.

13.

Írom, mint másoknál látom: a másik,
rég elveszettnek sejtett felemet
találom meg benned – szól jóllakásig
(jelent is eleget, ha megeszed),
és ne feledjem el a lényeget:
ideje, hogy egyikünk szóba hozza,
bólints a személyes találkozóra.

14.

Mert nem vezethet, hidd el, semmi jóra,
ha sok az ábránd és a tény kevés,
az összes vélemény lehet csalóka,
főleg, hogy olyannyira könnyed és
gyors a neten a félreismerés,
magunknak hamis álmokat vetítve –
zárjuk tehát ezt mielőbb rövidre.

15.

Mert mássá lesz a gondolat kimondva,
mint beírva a gépbe hangtalan,
és szembenézve, kéz a kézbe fogja
egyik a másikét (nagy súlya van
olyankor a percnek) s a kapuban
talán el is kalandozna – ha merné,
de semmi gond, majd segít a cabernet.

16.

Úgy tűnik, elég meggyőző lehettem
(no de lányok, tényleg csak ennyi kell?),
s mielőtt a kétség ért volna tetten,
T. írt, és nem érte be ennyivel
ezúttal. Válaszából kiemel-
tem, ami számít: telizöld a lámpa,
a randi rögzítve holnaputánra.

Bálint Tamás (1985-)

2023. október 26., csütörtök

Szőke Roland: Vaktérkép

Mint az ízülete
ropognak a farostok,
miközben nyújtózkodunk.
A redőny rései között
sugárutakon tör be a reggeli fény.
Elismételjük a pózt,
amiben elaludtunk,
arcodon a párnahuzat vonalai –
akár egy város úthálózata.
Majd felszabadulnak a pórusok,
simulni kezd a bőr,
fakul a szatén vaktérkép.
Egyedül arra emlékszel,
hogy valakivel tojást ettél,
és egy kihalt állatkertben
erszényesfarkast simogattál.

Szőke Roland (1999-)

2023. október 25., szerda

Bajnóczy Zoltán: önarckép papírból

Látod? Szinte ájultan forgatja
bennem elvásó mutatóit e veszett
körhinta ezer irányban szöknek szét
belőlem a lapok míg tétlen száguldok
szélmalmaim lapátjára kötve és beszélek
beszélek elbeszélve magam a beszédtől
el a szavak hadarta csendtől míg végül
csak a szél zúg majd belőlem fújja húsba
fojtott hangjaim e megörökölt mondattá
sűrűsödő űrt az idő frissen ropogó porrá
omló lapjait

én meg majd akkor is szélbe szúrt
kezdettelen-végtelen valami
csavarodok
egyre-egyre
befelé

Bajnóczy Zoltán (1982-)

2023. október 24., kedd

Turi Tímea,: Mihez képest

A titok és a hazugság testvérek.
Ha titkod van, hazudnod kell,
és a hazugság lesz a titkod.
Senki se várhatja el a másiktól,
hogy ne legyenek titkai,
de közben mégis azt várja,
hogy őszinte legyen.
Így felejtődik el, hogy nincs mihez képest hazudni,
és nincs mihez képest őszintének lenni sem.
Mégis: a hazugság és a mihez képest közti résben
lakik az igazság jelentése. Ami igenis létezik.


Turi Tímea (1985-)

2023. október 23., hétfő

László Bernadett: Életem lapjai

Lapozz bele fakuló lapjaimba,
Olvasd ki titkos, kopott könyvem,
Melyben meg van írva boldog és fájó életem.

Most eléd tárom, olvashatsz belőlem:
Bűbájos álmokat, bölcs gondolatokat,
Viruló kacajokat, ordító csendet,
Szivárványt mélykék felhők felett.

Rejtett tintával te is írtál lapjaimra:
Színes káprázatot a halvány holdfény alatt,
Őszinte, nagy reményeket a csillagok felett,
Sajduló fájdalmat a fekete éj alatt.

Számtalan fő vet tintát életünk lapjaira,
Kevés csoda maradt, amit őrzök,
Amit te írtál, az sírig tartó, örök.

Sárbogárd, 2022. május

2023. október 22., vasárnap

Antal Anikó Zsuzsanna: Üveghangok

csak nézz magadra
szobád falán megtörve
aranyló napsugarak mint tegnapok
múlt prizmáján játszó üveghangok melyek
belehalkulnak a csöndbe
amit csak te magad ismersz és úgy sejlik
még hallod benne a befejezetlen szimfóniát
monoton kattogását a metronóm időnek
azt hinnéd te magad méred és mégsem
feletted egyenként gyúlnak ki a csillagok
tőled független számokban mérik az időt
ha mérik egyáltalán
konstans állandó végtelen nem létező
lábad alatt az avar zörgő danse macabre
levelekre írt őszi post scriptum
itt jártam én is egyszer üzenik mint
a szerelmesek kik fába vésik egymás neveit
a mindenért s a semmiért
de mégis
talán érdemes
nézz magadra
szoknyád redőiben hiába
próbálod megtartani a Holdat
és a millió csillagot
sötét palackpostába
zárt konstellációk
ez marad
és csöndbe halkuló
üveghangok

Antal Anikó Zsuzsanna (1981-)

2023. október 21., szombat

Krusovszky Dénes: Elégiazaj

Az ágy négy sarkához rögzített,
frissen mosott lepedőn elég volt
egyetlen apró ránc,
hogy végül képtelen legyek
elaludni rajta.

Ebből az elviselhetetlen zajból,
hogy mindenről folyton eszembe jutsz,
kimenekültem inkább
az éjszaka parkjába.

A bokrok alatt lefojtottan nyüszítő
hajléktalanokhoz valóban
éppoly kevéssé volt közöd,
mint a sötét kapualjakban
titkon méhlepény-recepteket
csereberélő várandós nőkhöz.

Mégis, valami rést ütött
gyávaságom kerítésén,
és a nyíláson át láttam,
ahogy egy nyirkos nejlonzacskót
rejtesz a szemeteskonténerbe,
és akkor már magamra sem ismertem.

Krusovszky Dénes (1982-)

2023. október 20., péntek

Tobias Lorowicž: Szürke arc

Szürke városban
szürke ablak mögött
szürke életét
egy gyertya lángja
szórja szerteszét.

Spórái egy már szürke arcra tapadnak
ami éppen ásít az ablakon kifelé.
Talán énekelne vagy kiabálna
ha lenne hangja még.

Kedvese szürke kezével
nyugtatni próbálná
kétségek között is
az elveszés torkában
vergődő reménységet.

Keserűen még visszanéz egyszerre
és kérdést hörög:

Volt itt valamikor napfény és ég?

Vagy mindez
csak múló tintával festett szürkeség?




Tobias Lorowicž (1985-)

2023. október 19., csütörtök

Kósa Eszter: Angyalok

Beköltöztek télre, nem fáznak,
miattuk nincs fönn elég hely,
beköltöztek, várják a tavaszt.

Félnek, hogy meglátják a havat,
beleszeretnek, beleharapnak,
félnek, hogy megfáznak.

Máskor, mint a fecskék, kinn
repkednek, koszosak a füsttől,
máskor tiszták és fényesek.

Üveghez nő a por, ha felverik,
alvásra a halálfélelem, amikor
üveghez csattannak a szárnyak.

Miattuk fáj mamának a füle,
nincsen szárnya, gyűlöli őket,
miattuk van egész nap huzat.

Kósa Eszter (2001-)

2023. október 18., szerda

Kemény Zsófi: Lobogás

Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit,
csak a jóságot elemeztem.
Most majd apránként siratok el mindent,
ami eltűnt veled.
Kezdem magammal.
Aztán jön a házad, a kutyád, a családod.
Most viszont még nem tudom elkülöníteni,
hogy miért sírok.
Talán hogy zászlóként a szívedre tűztél,
és meghagytad, hogy lobogjak; legyek feltűnő.
És én lobogtam és feltűntem,
nem hoztam rád szégyent,
de te csak tartottál engem, a zászlót,
és a zászlórúd takarásában ásítottál.

Kemény Zsófi (1994-)

2023. október 17., kedd

Turi Tímea: És akkor rendel kettő rigójancsit

Hát íme, megöregedett, hogy elmesélhesse
az életét, az életet, ami végül nem lett az övé,
és azt, amelyik igen, amit megkapott,
mert azt akarta, hogy legyen egy élete,
amit majd elmesélhet, és egy másik,
amiről hallgathat, de íme, megöregedett,
és elmeséli azt is, mert csak arra nem figyelt,
hogy majd ha odaér, hogy elmesélheti,
már nem köti semmi az élethez, az életéhez,
annyit kell beszélni róla, hogy immár szabad legyen,
annyit kell beszélni a megéltről és a meg nem éltről,
hogy ne kössön tovább, hogy szabad legyen,
amikor már szabadnak lenni nincs miért,
és nincs kitől, akkor kell elmesélni
az életét és azt a másik meg nem éltet,
akkor kell örökül hagyni másnak,
aki nem tud vele semmit kezdeni,
akinek épp azért meséli el a sok-sok részletet,
hogy ím, a másik is szabad legyen,
hogy tudja azt, mitől szabad,
miféle életektől, meg nem élttől,
tessék, így szerettek, fuldokoltak,
és túléltek mindent azok, akik mesélnek,
ahol a nemzedékek élte összefüggő élet,
egy se jobb attól, hogy máskor élt, hát íme,

kinyitja az ajtót és bezárja,

amikor új gyerekek jönnek, hogy a régiek
felbukjanak a felnőttkor felszínére.


Turi Tímea (1984-)

2023. október 16., hétfő

Jeney Andrea: Lila vers

levendulák lila bokra
lila virág lila csokra

lila levél lila fákon
lila madár lila ágon

lila felhő lila égen
lilán úszik lila szélben

lila vihar lilán zengő
lila zápor lila szellő

lila illat lila légben
lilán illan lila éjben

lila közel lila távol
lila itt és lila máshol

kékeslilák liláskékek
kékes hibák lila vétkek

tovaszálló lila árnyak
halványuló lila vágyak

lila képről lila ének
lila versben lila rímek

2023. október 14., szombat

Berényi Rita: Súlyos ajándék

Köröttem minden lazul,
csak a hurok szorul egyre,
s a kő, mit ajándékoztál,
nehezedik mindjobban szívemre

2023. október 13., péntek

Tobias Lorowicž: Játék

Játék volt rengeteg és ígértük,
hogy fogunk még játszani.
De egyszer nem játszottunk már többet.
Észre nem is vettük, hogy mikor történt ez.
Ma csak csodálkozunk festményeinken,
amiket konzerválni próbálunk,
de minden reggel szürkébbek.
Merengünk, szobraink köves tekintete
vajon hová réved. A szobrok,
amik nemrégen még lélegeztek
és az élet feszítette őket belülről.
Szikrázó, harsány terveink vázlatai,
miket éjjel és nappal firkáltunk örömtől lázasan, 
ma elférnek egy gyufásdobozban.
Zsebünkben hordjuk magunkkal
a metropoliszok ódon és
hatalmasra nőtt kvártélyai között ténferegve.
Néha elővesszük és nézegetjük,
megpróbálunk visszaemlékezni
a festmények valódi színeire
és szobraink hangjára.
Majd egyszer újra kiszínezzük őket,
majd egyszer újra életet csepegtetünk beléjük.
Majd egyszer újra boldogan és mélán érezzük
a nappalokat az arcunkon.
De meghaltunk és a majd egyszer nem jött el sosem.
Ha minden dolgunkkal elkészültünk,
és kipihentük magunkat és a világot,
akkor talán majd fogunk még újra játszani.

Tobias Lorowicž (1985-)

2023. október 12., csütörtök

Melania Farago: Most mi jön

Kirakatba hányt műanyag babák
szétszakadt ruhák, kócossá tépett haj, megvakult szemek,
lepottyant karok, lábak, fejek…
Vajon én még összerakható vagyok?
Babajavító mester, engem ki rak most össze, kérem?!
Leszek-e én még?
És ha leszek,
kinek a játéka leszek, ha játszani még egyáltalán tudok?


Melania Farago

2023. október 11., szerda

Sípos Anna: Csigaház

Csodát éltünk a folyó folyt folydogált
magával vitte a csobogást néma vitorlások szemeit
Átreszkettem több éjszakát mindenki mindent
szemünkre hányt
hordta-fújta - télben a nyarat hófúvásban a lángokat
hazug szélcsendet a sérülékeny csigaházakat - szavaidat
megunt-alak
mint befagyott tutajok a vízformák váltakozásait
kalandjaid öblében futóbolondok ültek
Szemed gyóntató megrepedt tüskés gesztenye
prédikált víz boros pohár keresztfeszülete
imáim imák por-por gyanánt
hát elveszítettük egymást - hiányod csigaház
tél a nyárban lángok a hófúvásban
behegedt sebeim hínároskarmolás

2023. október 10., kedd

Filó Mariann: fehér

körénk feszített fehérség az elnémulás.
megrepeszti az ujjlenyomatokat,
a leheletet az ablaküvegen,
amelyen keresztül régebben meglestelek.
tudom, nem vetted észre, pedig reggelre
mindig telerajzoltam a párkányodat a frusztrációmmal.
elsápad köztünk a viszony.
most is csak bólogatsz, ütemesen,
mint kiszáradt napraforgófejek az országút mellett,
és arra vársz, hogy jóvátegyem a te hibáidat is.
ilyenkor hiszem, nekünk már az egyeneseink is különböznek –
hiába makacskodnék, mind másfelé futnak,
széttartanak ezekbe a galambősz anyagokba.
túl üres körülöttünk a levegő, és nem tudom már,
melyik szemszög a csalóka, hogy félrevezethessem magunkat.


Filó Mariann (1995-)

2023. október 9., hétfő

Babiczky Tibor: A jósda bejárata előtt

Egybevegyült bennem álom és külvilág,
és próbálom széthasogatni, maradjon
még pár egyértelmű, szép pillanat a

retteneten túl, s legyen újra
kedv a szivemben, ne morzsolódjon el az
összes idő, ne veszítsek több vért –

s minden legyen úgy, ahogy lenni akar,
váljon szét, ha tud, élet és halál,
álom és külvilág, isten és ember.

Babiczky Tibor (1980-)

2023. október 8., vasárnap

Kellerwessel Klaus: Csenge

ne haragudj rám szomorúságomért
nem belőled fakad és nem tehozzád tér meg
csak menedéket keres éjszakádban
kényes kunyhóm elől

csak nézi ahogy fürdik a folyó
hallgatja ahogy hazudik a szél
nem belőled fakad és nem tehozzád tér meg
ne haragudj rám szomorúságomért

2023. október 7., szombat

Mechiat Zina: sütkérezés

Sütöttem neked hangot
sírásból meg félelembl.
Csak kérlek, ne morzsázz.
Egyetlen koppanás a padlón
és újra összeszorul a torkom.
Az utolsó könnycsepp hangját is edd meg.
Akkor majd eltnik benned minden.
És én süthetek neked fényt
mosolyból és nevetésbl.


Mechiat Zina (1991-)

2023. október 6., péntek

Pálffy András Gergely: Origami ember

Esténként meglátogat
az origami ember.
Kisimít és összegyűr.
A kezével barkóbázik:
kő, papír, olló,
állat vagy növény?

Ökölbe szorítva hallgatok,
de nem érdekli. Így figyel.
Ahogy a kezével játszik:
precíz mozdulatokkal,
feszes élekkel
hajtogat.

Hanyatt fekszem,
hogy el ne nyomjam a szív
lüktetését,
amíg hallgatom, hogyan
zörög az egyszerű, matt papír.

2023. október 5., csütörtök

Sokacz Anita: Egy táj felülvizsgálata

Hazamész oda, ahonnan sokszor el.
Felülvizsgálod a tájat, ahol annyi tűz
Égett az ősz beálltával, hogy nem maradhatott
Sok szín. Senki sem kérdezte legyen-e
Fekete-fehér a kép, mégis egyszerre megérkeznek
A régi érzelmek, a fáradt földművesek.
És ami egyszer eltűnt, újra felszínre ér
Az örökös emésztésben. De már nem lesz könnyebb
A sűrűség, selymekről meg nem kell álmodni.

Megérkezik ő is, kinek polip-szívéből
Feléd tartott néhány kar, hogy a te
Szívedből meg felé. Így játszottátok
Évekig a vakot, de soha nem ismerhettétek
Fel egymást igazán.

Aztán ahogy régen, az itt lakók most is kint ülnek
Egymás mellett az ócska székeken. Várják, hogy elmész-e
Mellettük szótlanul vagy megmozdítod-e a szürkeség
Függönyét, ami az évekkel nőtt rájuk, mint a haj.
Egyenként eléjük állsz, és közösen mondjátok ugyanazt,
ami semmit nem old fel.

Ezért mennek egy fejre állt templomba,
ami ott van, ahol a gyerekkor.

Sokacz Anita (1983-)

2023. október 4., szerda

2023. október 3., kedd

Kellerwessel Klaus: baudaleire

A szomorúfűz hetekig csak a vicceimen nevetett
 tűzcsapokkal lejtettem én tüzes, forró táncot
 oroszlánná szelidítettem a macskaköveket
 s öregnénik homlokáról leloptam a ráncot 

Kátyúk helyébe kanyonokat hoztam
 vaslogika ellen ezer bársony csodát
 s mindvégig azon morfondíroztam: 
vajon mi rímel arra, hogy baudaleire?

 Galambhadakkal víg hangversenyt búgtam,
 a szöknikész időnek szóltam: gyereide! 
s bájos kis apokalipszisokat súgtam 
márkakurvák éhes füleibe 

S bár belefulladtam minden pocsolyába,
 hátbadöfött az összes járókelő 
de megrogyadoznak előttem a házak
 s új rend szökken lépteim nyomán elő

 Ez a város már az enyém, 
hát járom szórakozottan 
panelárnyak hercege, én!
 s még mindig ötletem sincs, mi rímel arra, hogy baudaleire

2023. október 2., hétfő

Hegedűs Ágota: Lisszaboni esemesek

egyes
amint leért a gép kereke a kifutóra,
a nehézkedéssel te is a
tüdőmre térdeltél, vagy lehet, hogy
még beljebb, lélekebb.
soha. többé. nélküled.

kettes
mióta itt vagyok, minden reggel
futok a parti homokon, fulladásig.
így muszáj a szív mellett a tüdőnek is
helytállni, dagadni nélküleddé.
nélküled. soha. többé.

hármas
neved a parti fövenyre írtam
méteres betűkkel. lefotóztam,
ráültem a gépre. csak a dagály moshat el.
így őrizgetlek, utállak, Lisboa.
többé. nélküled. soha.

2023. október 1., vasárnap

Kustos Júlia: október

ahogy rohantunk,
az ökörnyál arcunkra tapadt.
hajam illata szálló pernye.
hiába tagadod, szereted az őszt,
és a belémhorgonyzott ködöket is
látod az ablak alatt.

a lépcsőket úgy járjuk, mint megzavart
őzek, novembert érzünk a fűtött levegőben
hátamon sár, orromon avar
(hátadon félelmem, orrodban füst),
rohadó titkaink elássuk mélyre, s a föld alatt
összeérnek még féltett tagjaink

a feloldozás, ősszel s télen
mint tollhullás az égen, oly melegen takar


Kustos Júlia (1996-)

Izsó Zita: Felhajtóerő

El kell menned hozzá a dolgaidért. Nehezen haladsz, mintha térdig érő vízben próbálnál meg futni, talán felolvadt az északi sark, vagy legal...