Csodát éltünk a folyó folyt folydogált
magával vitte a csobogást néma vitorlások szemeit
Átreszkettem több éjszakát mindenki mindent
szemünkre hányt
hordta-fújta - télben a nyarat hófúvásban a lángokat
hazug szélcsendet a sérülékeny csigaházakat - szavaidat
megunt-alak
mint befagyott tutajok a vízformák váltakozásait
kalandjaid öblében futóbolondok ültek
Szemed gyóntató megrepedt tüskés gesztenye
prédikált víz boros pohár keresztfeszülete
imáim imák por-por gyanánt
hát elveszítettük egymást - hiányod csigaház
tél a nyárban lángok a hófúvásban
behegedt sebeim hínároskarmolás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése