Kirakatba hányt műanyag babák
szétszakadt ruhák, kócossá tépett haj, megvakult szemek,
lepottyant karok, lábak, fejek…
Vajon én még összerakható vagyok?
Babajavító mester, engem ki rak most össze, kérem?!
Leszek-e én még?
És ha leszek,
kinek a játéka leszek, ha játszani még egyáltalán tudok?
Melania Farago
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése