egyes
amint leért a gép kereke a kifutóra,
a nehézkedéssel te is a
tüdőmre térdeltél, vagy lehet, hogy
még beljebb, lélekebb.
soha. többé. nélküled.
kettes
mióta itt vagyok, minden reggel
futok a parti homokon, fulladásig.
így muszáj a szív mellett a tüdőnek is
helytállni, dagadni nélküleddé.
nélküled. soha. többé.
hármas
neved a parti fövenyre írtam
méteres betűkkel. lefotóztam,
ráültem a gépre. csak a dagály moshat el.
így őrizgetlek, utállak, Lisboa.
többé. nélküled. soha.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése