egyes
amint leért a gép kereke a kifutóra,
a nehézkedéssel te is a
tüdőmre térdeltél, vagy lehet, hogy
még beljebb, lélekebb.
soha. többé. nélküled.
kettes
mióta itt vagyok, minden reggel
futok a parti homokon, fulladásig.
így muszáj a szív mellett a tüdőnek is
helytállni, dagadni nélküleddé.
nélküled. soha. többé.
hármas
neved a parti fövenyre írtam
méteres betűkkel. lefotóztam,
ráültem a gépre. csak a dagály moshat el.
így őrizgetlek, utállak, Lisboa.
többé. nélküled. soha.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése