tűzcsapokkal lejtettem én tüzes, forró táncot
oroszlánná szelidítettem a macskaköveket
s öregnénik homlokáról leloptam a ráncot
Kátyúk helyébe kanyonokat hoztam
vaslogika ellen ezer bársony csodát
s mindvégig azon morfondíroztam:
vajon mi rímel arra, hogy baudaleire?
Galambhadakkal víg hangversenyt búgtam,
a szöknikész időnek szóltam: gyereide!
s bájos kis apokalipszisokat súgtam
márkakurvák éhes füleibe
S bár belefulladtam minden pocsolyába,
hátbadöfött az összes járókelő
de megrogyadoznak előttem a házak
s új rend szökken lépteim nyomán elő
Ez a város már az enyém,
hát járom szórakozottan
panelárnyak hercege, én!
s még mindig ötletem sincs, mi rímel arra, hogy baudaleire
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése