szürke ablak mögött
szürke életét
egy gyertya lángja
szórja szerteszét.
Spórái egy már szürke arcra tapadnak
ami éppen ásít az ablakon kifelé.
Talán énekelne vagy kiabálna
ha lenne hangja még.
Kedvese szürke kezével
nyugtatni próbálná
kétségek között is
az elveszés torkában
vergődő reménységet.
Keserűen még visszanéz egyszerre
és kérdést hörög:
Volt itt valamikor napfény és ég?
Vagy mindez
csak múló tintával festett szürkeség?
Tobias Lorowicž (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése