miattuk nincs fönn elég hely,
beköltöztek, várják a tavaszt.
Félnek, hogy meglátják a havat,
beleszeretnek, beleharapnak,
félnek, hogy megfáznak.
Máskor, mint a fecskék, kinn
repkednek, koszosak a füsttől,
máskor tiszták és fényesek.
Üveghez nő a por, ha felverik,
alvásra a halálfélelem, amikor
üveghez csattannak a szárnyak.
Miattuk fáj mamának a füle,
nincsen szárnya, gyűlöli őket,
miattuk van egész nap huzat.
Kósa Eszter (2001-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése