frissen mosott lepedőn elég volt
egyetlen apró ránc,
hogy végül képtelen legyek
elaludni rajta.
Ebből az elviselhetetlen zajból,
hogy mindenről folyton eszembe jutsz,
kimenekültem inkább
az éjszaka parkjába.
A bokrok alatt lefojtottan nyüszítő
hajléktalanokhoz valóban
éppoly kevéssé volt közöd,
mint a sötét kapualjakban
titkon méhlepény-recepteket
csereberélő várandós nőkhöz.
Mégis, valami rést ütött
gyávaságom kerítésén,
és a nyíláson át láttam,
ahogy egy nyirkos nejlonzacskót
rejtesz a szemeteskonténerbe,
és akkor már magamra sem ismertem.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése