ropognak a farostok,
miközben nyújtózkodunk.
A redőny rései között
sugárutakon tör be a reggeli fény.
Elismételjük a pózt,
amiben elaludtunk,
arcodon a párnahuzat vonalai –
akár egy város úthálózata.
Majd felszabadulnak a pórusok,
simulni kezd a bőr,
fakul a szatén vaktérkép.
Egyedül arra emlékszel,
hogy valakivel tojást ettél,
és egy kihalt állatkertben
erszényesfarkast simogattál.
Szőke Roland (1999-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése