17.
A padoknál a Karolina téren,
a megbeszéltek szerint várva rá,
a felkavart levelek közt a szél e-
lől behúzódtam a nagy fák alá.
A titkot így ernyőként tartaná
meg a lombkorona a nyárutónak -
akár erre is foghatnám utólag.
18.
S felhő vetült a szürke kockakőre
közben: a mellékutcákból unott
kisemberek így küzdenek előre,
a színház fele két kocább futót
egy kutyás nyugdíjas is lefutott
a villamoshoz teperve, de persze
a sz*rt már nincsen összeszedni kedve.
19.
Balomon okkersárga szoknya libbent,
amelyre élénkülni tűnt a tér,
de inkább mégis szótlanul odébbment
gazdája, bár azért lemért kacér
kacsintásával. Hátha visszatér,
amíg izgalmamban is hangolatlan
végleg elmerülhetnék itt magamban.
20.
Szombat fél hat, a telefonra nézek,
talán ha tíz percet, tizenötöt
késett. Bár meg nem ölne még a méreg,
a kisördög csak belém költözött,
mikor egy alig-nesz vállam fölött
meglegyintett. És megszegik lehellet,
nincs, nem lehet hang pariban emellett:
21.
szemérmes angyal óriás szemekkel
néz rám mosolyogva, kiváncsian.
Hamar leesik, a B-terv már nem kell,
korábbi ötletem tovarian,
hogy közel a busz, ha rossz az iram,
nem érdekel, mit gondoltam először,
jöhetne egyből a következő kör.
22.
Már nem zavart a negyedóra késés,
közben a nap is végre kisütött,
- bár látszik lányos zavarom eléggé s
kevés a szó, érzem, mit megütök -
a fagyikra tértem, s hogy üditők
is vannak a teraszokon - habogtam -,
vagy sétáljunk a parki nyugalomban.
23.
És felüdült minden tőle, beülve
egy sörre ömlött folyamatosan
a szó felváltva belőlem s belőle,
mintha csak sikerülne pont olyan
módon azt a fonalat pontosan
továbbszőni, mely előtte egy percre
- szemrebbenés időnyi - nem esett le.
24.
Pedig nemegyszer láttam már fotókon,
de a való úgy múlt mindent felül,
mint egy tévelygő lövedéknyi ólom,
mely inkább odaüt, mint elkerül.
A megnyerő belső tort erre ül,
mi tovaterjedt a beszélgetésben,
tovább növelve megelégedésem.
25.
Kis blúzban volt, a haja vállra omló,
s arca csak annyira sminkmentesen,
hogy natúrnak ható legyen. Hasonló
taktikai eszköztár végtelen
áll készleten mind a két térfelen:
használjuk is hát, semmi akadálya,
semerre nem lejt legalább a pálya.
26.
Megfordult néhány kör még a pohárban
s hoztam a formám - a kulcsfogalom:
mosoly és bólogatás, mint korábban
vagy épp most ím magam bemutatom.
(Ezúttal igyekeztem nagyon
figyelni rá, bár kiderül mi fontos
úgyis, s lassan már zárna be a pultos.)
27.
Szokásos a kapu előtti csókig
az összes esemény, majd búcsuzás,
ha nem egyéb, még valami kiforrik
idővel itt - érzem s e fix tudás-
nak birtokában minden szemhunyás
mögött őt vélem látni álmaimban -
s önáltatok is közben álnaívan.
28.
Hogy ne csak rólam essen szó, nem érve
a házam tisztán tartott elejét,
pár sor álljon itt, mi többet mesélne:
halk volt és óvatos, mert a fejét
párszor már átvágták (nekem elég
így egyelőre, bizakodva hátha
kinyílna a türelmes ápolásra),
29.
de csillogott a szeretetigénye
és adnikészsége szemeiből,
az értelem s szellemessége ténye
mutatta, lenne kire nézni föl
itt rajtam kívül is, mint két tükör -
de huss, jobb lenne inkább elcsituljak,
olyannyira ne tűnjek elfogultnak.
30.
Örült mindennek s nevetett kiváló
humorral, mely már szinte etalon,
és nem volt hálátlan, sem nagyravágyó,
plusz a "kellett a pénz fiatalon
autóra, házra és egy halom
másra" dolgok sem derültek ki róla
- bár minden vágyam így válna valóra.
31.
Kincs ez manapság, amikor harácsok
vagy óriásarcú nullemberek
sokan és a nagyobb hátsókra rácsók-
olások jellemzik a jellemet.
Szerencse, hogy mirajtunk nem lehet
nem észrevenni, a harmóniáról
mesélünk és egyéb sincs itt, mi átszól.
32.
Holott nem mondható, hogy könnyen olvadt
volna a félsz s a félszegség vele
(az elme még egy cseppet alkudozhat,
hogy egyből épp ne menjen bele),
de jó a vége s bejön eleve
a haveroknak - lecsekkolva fészen -
és a szülőknek is okés egészen.
33.
Amint randi követett randevúkat,
s hogy ikszedikszer is csupán szió
volt, ami osztályrészemre juthat,
maradt bennem pár csepp frusztráció:
azért nagyobb súlyt ráfektetni jó
lehetne - elvek? erkölcs? a fenéket,
a helyzet már alaposan megérett.
34.
Míg a derék szó szerint beadódott,
meg-megbántam viselkedésemet,
a könnyelműségem s a laza módot,
ingerelt is a lelkiismeret.
Hogy nem rajtam múlt, csak hálám lehet,
bár könnyű játéknak indult, de meglett:
s gazella teste mindeneste' tetszett.
35.
Hogy nekem is a világot jelentse
kellett egy kis fejfájás és idő,
s hogy nem mondott le rólam, csak szerencse:
ahogyan a gyomok közül kinő
a virág is, szépül minden minő
iramban írom, s ha valami nem jó
mégsem, majd átsegít rajta a merlot.
36.
Amint az a nagy könyvben meg van írva
karácsonyra már egy pár lett velem
(hivatalosan ez a narratíva),
s ha van, akkor ilyennek képzelem,
ahogy a távolbeli szerelem
a láthatáron észrevehetően,
de köröttünk is már megjelenőben.
Bálint Tamás (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése