tízszeresre nőnek
árnyékuk pokoli mosószer
feketére mossa a Földet
a bokrok futóbokorrá
züllenek tüskéjük
százhetvenkét centi lesz
talán a karvaly galambbá változik
borzolt barna bubogó galambbá
és többé nem látogat meg.
Sietsz haza, hogy máris öltözöl
te fonnyadt mellű mályvaillat?
Hagyd itt zálogba arcodat
hogy tudjam: visszajössz.
Talán a fáim
tízszeresre nőnek
sötét világban ébredek
ha te nem akarsz
borzongó magányom
eltemet.
Jancsó Noémi (1988-2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése