bolygó és a holdja, éjszaka.
ugyanazzal az ügyetlen lépéssel
taposott két különböző folyóba,
és már mindenhol folyó van.
a sánta kutya futott elöl, utána
a hazug ember. elindult az is,
aki később utolérte.
a hazug embert most viszi
az önmarcangolás – faágat az
árvíz, kutyát a sánta lába.
kivárná a reggelt, aztán elnézné,
ahogy száll a por, plafonról lóg a
pókháló, nézné a pókhálóban a port,
csak ne kéne mások közé
vinnie téged, kudarc.
ez az ember reggel majd felkel,
és a szemébe néz, köszön annak,
aki este még azt mondta,
ne aggódjon, minden megy tovább.
Celler Kiss Tamás (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése