Hiányod bizonysága
keményebb lesz a sziklák tekinteténél.
Szilárdulnak szöveteim,
redőiket megrajzolja lassan a párolgó idő.
Néma leszek majd,
mint a be nem tartott ígéret,
és sűrű, mint a csend
hallgatom
hullanak, hullanak alá a vattamélyből
meghozatlanul maradt,
értelmük veszített döntéseink.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése