Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –
mint egy összetett gondolat a világról –
csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó
lett a földből kiálló csonk, ki kellett
ásni. És a rögök közül felszínre került egy
márvány nőalak – egyik keze csípőre
téve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha
nem találtam ásás közben mást, csak
földet”, mondta a földműves. Azt érezte, a
szobrot – és magát is – el kell rejtenie valahol.
„Én is föld vagyok”, ennyit szólt a szobor.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése