húzod végig vállamon ujjad.
Mindenütt csak por.
Falevelek ráncaiban, ablakpárkány vékony sávján,
könyvespolc sarkában, csészék hajszálrepedéseiben.
Port szuszog az utca és port nyög az ágy.
Szádba port kanalazok, fújva míg kihűl,
kavargó íze nyelveden.
Csókod is csak por, nyakam viszket tőle.
Ha fázom, testemre portakarót terítesz.
Sima szemhéjamra por szitál,
míg ereinkben nehezedik az idő.
Ughy Szabina (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése